Mindenkinek vannak hatékonyabb és kevésbé hatékony periódusai, nem mindegy, milyen feladatokat végez valaki egyik vagy másik napszakban. Ugyancsak rendkívül fontos lehet a feladatok sorrendje (pl. bizonyos helyzetekben megéri az azonos típusú részfolyamatokat összevonni), a kommunikációt és elmélyülést igénylő feladatok elválasztása (pl. egy szerződés olvasása közben hasznos, ha nem zavarják meg), a teljesítményt befolyásoló tényezők (mint pl. kiadós ebéd) stb.

Az átlag felhasználó 8-12 szoftvert használ rendszeresen, 1-3-at intenzíven. Nem elfogadható, hogy legalább ez utóbbi kategóriában valaki ne legyen szakértője a szoftvernek! Be kell látni, hogy a munka érdemi része többnyire a fejben dől el, azaz a „leképezés” (a született gondolatok rögzítése, mások számára is hozzáférhetővé tétele) nem lassíthatja lényegesen a munka menetét. Amúgy pont a NEM sablonos munkát végzők szokták ezt nehezen elfogadni, holott náluk vannak a ebben a kategóriában a legnagyobb hozadékaink!

Hasonlóan a szoftver ismereti mérésekhez, ez a kategória is fejben született eredmények „leképezését” (mások számára is hozzáférhetővé tételét) befolyásolja igen jelentős mértékben. Képzeljen csak maga elé egy egy ujjal és egy vakon tíz ujjal gépelő embert! Melyiknek jut több ideje értelmesen végiggondolni bármilyen szöveget egységnyi idő alatt?

Kiválóan csoportosíthatók az emberek e két kategória szerint. Ha kellő részletességgel képes valaki feltérképezni egy dolgozó intenzitás jellemzőit (mi képesek vagyunk), akkor olyasmi képet kaphatunk, mint a DNS – mindenkinél teljesen egyedi szokások figyelhetők meg, ráadásul elég pontosan látni lehet, hol érdemes beavatkozni egy jelentősebb javítás érdekében. Ezen kategóriákon amúgy igen nehéz változtatni, de ismeretükkel optimalizálható az illetőnek szánt feladatok kiosztása.